Rafting, vadvízi evezés

Hát igen, a tél közepén mire is gondol egy vadvízes: a vízre, s örömmel látja, hogy a folyók vízgyűjtő területén ismételten jelentős mennyiségű hó van. Korábban írtam már az összefüggésekről, ami szerencsére idén is fennáll.
A Hochkar környékén jelenleg 150-190 cm hó van, ami a tavaszi olvadásnál igen csak jó alap lesz egy jó kis raftinghoz. Az első túrákon, a hóolvadás megindulta után, biztosan nem lesz kövektől kopogós a meder.
Raftingra fel! Gondoljunk már most az első evezésekre!

A Salza folyó vízgyűjtő területén végre elkezdődött az idei havazás. Ami korábbi írásunkból tudjuk, hogy alapja a következő szezon vízének. Csapadék nélkül, ami télen hó, nincs megfelelő vízhozam, s víz nélkül nincs rafting. Hochkaron a hétvégén 40-50 cm hó eset, ami már kiválóan alkalmas síelésre.
S a nagy vadvízes várja már a havat, hogy síelhessen, mert az is nagy kedvence. Persze a csúcsokról letekint néha, vágyakozva csodálva a völgyben kanyargó folyókat, várva a tavaszi rafting szezont. 

Eljött az idei rafting szezon vége. A hajók, a ruhák és az összes felszerelés téli álomra indulnak. Gondolatban átéljük újra az idei élményeket. Hát igen, víz az volt bőven, néha még túl sok is. Sokszor volt árvíz, de sokszor volt lehetőségünk magas vízállásnál jókat evezni. Aztán a szezon végére igencsak elapadt a vízünk, így legalább frissítettük kisvizes tudásunkat.
Hogy mit csinálunk jövő tavaszig? Síelünk. Síelünk, Wildalpen környékén, Hochkaron, túrázunk, járjuk a téli Alpokat. Wildapen csodálatos télen is, a hó szinte állandó december elejétől. Érdemes télen is eljönni!

 

Szeptember derekán a hegyekben már tagadhatatlanul őszül. A lombhullató fák már sárgulnak, a reggelek egyre ködösebbek. Csodálatos a természet ilyenkor, a színek pedig...

S ilyenkor a rafting ... Élmény ilyenkor is, a vadvizek nem mutatják az aludni készülést. A bőségesebb csapadék miatt ilyenkor újra megtelnek a folyómedrek vízzel. Természetesen egyre hidegebbek a nappalok, ilyenkor rafting után jól esik a forró zuhany vagy szauna.

 

A rafting túrázok legtöbbje nem sportol rendszeresen, sokan kérdezik ezért, hogy mi lesz, fogom bírni, nem fogok nagyon elfáradni.
Tudni kell, hogy az evezés, a rafting során tényleg egy szokatlan helyzetben vagyunk a hajóban és emellett még evezni is kell. Szokatlan legfőképpen a kenukban való térdelés, ahol a vádli és boka gyakran kezd el zsibbadni a rafting túra során. Aztán jön a az evezés utáni karban, vállban és törzsben fellépő izomláz. Mit is tehetünk ezek ellen?
Fontos a rafting előtti bemelegítés, fontos az izmok nyújtása, lazítása. Szerencsére túravezetőink közül néhányan képzett testnevelők, edzők, így pontosan tudják milyen gyakorlatokat kell végezni evezés előtt.
A folyóval, a vízzel való ismerkedő úszás, merülés után szokott következni túráinkon a bemelegítés, lazítás. A túravezető karnyújtásnyi távolságra állítja a csapat tagjait és bemutatja a gyakorlatokat, amit ajánlatos mindenkinek követve megcsinálnia.

Persze a délután, az este folyamán, aki szükségét érzi, az a reggel megtanult nyújtó gyakorlatokkal tudja  az esetleges izomlázát is csökkenteni.

Ez is az egyik fő oka annak, hogy elég régen nem volt frissítve a blog. A hétvégéken folyamatosan járjuk a vizeket, raftingolunk. Ja, és persze a szabadságok. :)
Érdekes egy nyár volt ez időjárás tekintetében, volt eső bőven, s mindig hétvégén. Ami miatt többször nem vagy csak a folyók bizonyos szakaszán tudtunk evezni. Igaz ezen evezések felejthetetlen élményeket adtak.

S jön az ősz... A rafting ilyenkor is csodás, az aludni készülő természet színei, a párás reggelek, mind, mind egy újabb oldalát mutatják meg a vadvíznek.

Az ilyen "gatyarohasztó" melegben az egyik legjobb dolog a rafting. Hogy miért is?
1. A hegyek közt hűvösebb van, igaz néha napközben ott is ostromolja  a hőmérséklet a 30 fokot, de az éjszakák kellemesen 16-18 fokosak.
2. A fekete neoprén ruha nem a legjobb viselet napsütéses melegben, de a folyók vízében való csobbanás azonnal beállítja a hőfokot. A Salza vízének hőmérséklete ilyenkor sem nagyon haladja meg a 8 - 10 fokot, így kellemes felüdülést adva.

Tehát hűsítő kalandra fel! Csobbanj velünk, jelentkezz azonnal: fitzroy@fitzroy.hu

A Fitz Roy Extrémsport közel 15 éve avatja be mindazokat a rafting, vadvízi evezés világába, akik szeretnék megismerni az egyik legintenzívebb és legizgalmasabb vízisportot. Felkészült túravezetőkkel - és bőséges vacsorával – várják az izgalom és kihívás szerelmeseit.

A rafting élményét le is lehet írni, de elsősorban ki kell próbálni, milyen érzés, amikor minden hullám más irányba löki a hajót, és mégis sikerül bennmaradni. Vagy nem, de az is izgalmas.

A Fitz Roy bázisáról, a stájerországi Wildalpen melletti turistaháztól indulunk szombat reggel. 450 kilométerre vagyunk Budapesttől, stájerországi –alsó-ausztria- Hochkar lábánál. A túravezető bemutatja a 2-3 személyes felfújható gumikenukat, a felszerelést és elmondja az alapvető technikai tudnivalókat. Például azt, hogy soha nem engedhetem el az evezőt, még akkor sem, ha kiborulok a hajóból, és arra is felkészít, hogy hogyan kerülök vissza oda.

Az evezés sikere azon is múlik, hogy mennyire értjük meg egymást a hajón belül. Én mindent megteszek. A gumikenu ugyanis a 6-10 személyes raftokhoz képest jobban ki van szolgáltatva a hullámoknak és a zúgóknak, de éppen ezért több izgalmat és sikerélményt is nyújthat.

Ebben bízva próbálom felvenni a speciális neoprén ruhát, ami majd megvéd a 8-10 fokos víztől és az esetleges kisebb sérülésektől. Már ez is komoly kihívásnak bizonyul, és másikat akarok kérni, amikor kiderül, hogy csak ki van fordítva. A kissé szürreális, uniszex outfit egy kantáros nadrágból, egy derékig érő kabátból, szintén neoprén cipőből, a mentőmellényből és a műanyag sisakból áll. A napszemüveg nem kötelező, de rendkívül hasznos, és úgy érzem magam, mint Lara Croft a bevetés előtt. Az egyik legfontosabb szabály, hogy a felszerelést méretre állítva az evezés minden percében viselni kell.

A Salza folyó gyakorló – inkább első- szakaszához kisbusszal érkezünk. A bemelegítés elött az úszásteszt következik: mindenki beleveti magát a jéghideg vízbe, elfojt egy sikolyt, és háton, majd hason –hason nem szabad!- lebegve demonstrálja, hogy megérett a feladatra. Az egészben a legnehezebb, hogy a túravezetők közben fényképeznek is, úgyhogy mosolyogni kötelező.

Még nem késő visszafordulni, villan át rajtam hirtelen, de a büszkeségem, a kaland és a lélegzetelállítóan gyönyörű táj maradásra bírnak. A vízreszálláskor szembesülök azzal, hogy a csónakban –hajóban- nem ülni, hanem térdelni kell, a valódi irányítás pedig a mögöttem levő „kormányos” kezében lesz. Az én feladatom a rendületlen evezés, ugyanis a hajó akkor irányítható, ha nem sodródik, hanem a sebessége nagyobb, mint az áré. A sport nálam a napi 20 perc kerékpározást jelenti, amíg beérek a munkahelyemre, úgyhogy ez is menni fog.

A Salza folyó hajózható szakasza ~40 kilométer hosszú, ebből az első nap a táv felét fogjuk megtenni. A Salza belefolyik az Enns folyóba, onnan pedig a Dunába, úgyhogy akár haza is lehetne evezni. A folyó völgyét Stájerország Grand Canyon-jának is nevezik, és kiváló gyakorló terep a hozzám hasonló kezdők számára, akik ha nem is szó szerint, de bele akarnak merülni a vadvízi evezés fortélyaiba. A Salza az egyik legbiztonságosabb folyó Európában, nem állítja megoldhatatlan feladatok elé a zöldfülűeket, és itt meg lehet szerezni azt a tudást, aminek birtokában biztonsággal nekivághatunk a még ennél is vadabb vizeknek.

Vadvíznek a 9 kilométernél sebesebb vizek számítanak, az evezhetőség, az esés mértéke és a beláthatóság szerint I-től VI-ig skálázva. Vannak „x” kategóriás, vagyis evezhetetlen folyók is, de a Salza egy mindössze II-es nehézségű folyó III-as minősítésű zúgókkal. Egyetlen pontja számít III és felesnek, ami azt jelenti, hogy a zúgó előtt kik kell szállni és előre meg kell nézni az akadályokat.

Az első 10 kilométert a profik eseménytelennek és gyerekjátéknak minősítik, de ez azért nem igaz. Én eddig nem tudtam, hogy a víz visszafelé is tud folyni, sőt, körben is és minden egyéb irányból. Ez a szakasz a tanulásra szolgál és közben meg lehet csodálni az Alpok vadregényes hegycsúcsait. Amikor egy zúgóhóz érünk, bele kell húzni, különben elég valószínű, hogy felborulunk.

Minden 3 vagy 4 hajóra jut egy túravezető, akinek az utasításait a saját érdekünkben érdemes betartani. Nem szabad megelőzni a legelső vezetőt, vagy túlságosan lemaradni a csoporttól. Kikötni csak az engedélyezett helyeken lehet. Ha megtörténik az elkerülhetetlen, és hirtelen a vízben találjuk magunkat, hanyatt kell feküdni, mégpedig úgy, hogy a lábak a folyás irányában nyújtva legyenek. Ez azért nagyon fontos, mert így el tudjuk lökni magunkat a kövektől és az egyéb akadályoktól.

Estére olyan helyeken is izomlázat érzek, amikről eddig nem is tudtam. Levánszorgok a tábortűzhöz, mert a több tucat muslica és egyéb rajokban előforduló apró rovarféleség önkéntelen elfogyasztása ellenére farkaséhes vagyok. A napot egy közös bográcsos vacsorával fejezzük be, és néhány sör segítségével erőt gyűjtünk a következő szakaszhoz, ami jóval keményebbnek ígérkezik.

A második szakaszon a folyó fokozatosan egyre vadabbá válik, a meder mélyülni kezd. Ritkábbak és rövidebbek azok a részek, ahol fújhatunk egyet, a wildalpeni kempingnél levő zúgók –ez az első szakasznál van- pedig igazi kihívást jelentenek, mármint egy kezdőnek. Elérkezünk a legizgalmasabb és legszebb szakszhoz, a „kanyon”-hoz, ahol komolyabb ízelítőt kapunk raftingból. Úgy érzem, teljes mértéken ellentmond a fizika törvényeinek, hogy még mindig a csónakban vagyok, a hullámok ugyanis átcsapnak a fejem felett.

A sziklákon futó víz néha vadul dobálja a csónakot, beterít a víz, de egyelőre ura vagyok a helyzetnek. Nem is én, inkább a mögöttem ülő kormányos, de azért ez az egész jót tesz az önbizalmamnak. A lényeg, hogy egy komolyabbnak tűnő akadálynál sem szabad megijedni, és kapaszkodni a kötelekbe, mert ez minden esetben nem kívánt fürdést eredményez.

A Fit Roy Extrémsport már kilenc éve kiköltözött Wildalpen faluból egy csendes, erdőkkel övezett házba. „Itt magasabb szintű kiszolgálást tudnak adni a vendégeinknek” – mondja Buzás Zsolt, a Fitz Roy vezetője. Ő maga már öreg rókának számít a vadvízi evezésben, megjárta Európa evezhető vizeit, a Salzán pedig már legalább ötszázadszor vezette végig a csapatot. A bázison 45 embert tudnak elszállásolni, az udvaron lehet sátrazni, vagy meg lehet szállni a közeli kempingekben, vagy a falusi vendégházakban. A szálláshelytől függetlenül minden résztvevő a Fitz Roy vendége a szombat esti közös bográcsos vacsorára, ahol pótolni lehet a ledolgozott kalóriákat.

Azok is kellemesen tölthetik az időt, akiket nem vonz a vadvízi evezés, vagy csak elkísérik a családot. A ház egy nemzeti park területén helyezkedik el, lehet túrázni és kerékpározni a hegyekben, vagy kérésre ki lehet próbálni a házhoz tartozó 100 méters slide fox kötélpályát, mászófalat vagy az íjászatot.

A kajak és a kenu az emberiség egyik legrégebbi közlekedési eszköze, ókori mezopotámiai és egyiptomi források is tanúskodnak erről. Sok indián törzs ma is kenut használ. Ezzel szemben a vadvízi evezés, mint sport kialakulása csak a huszadik század elejére tehető. A felfújható, speciális vászonból készült gumicsónakokat eredetileg az amerikai hadsereg elit egységeinek fejlesztették ki. Amikor lekerültek a titkos harcászati eszközök listájáról, az extrém sportok szerelmesei azonnal felfedezték a gyors és gyakorlatilag törhetetetlen hajókat.

A rafting a köztudatban a vadvízi evezős sportok közös megnevezése, azonban az eredeti meghatározás értelmében a vadvízi sportok egyik alfaját jelenti. A rafting az egyik legbiztonságosabb vízisport, amely egy 6-12 fős csapat és vezetőjük teljesen összehangolt munkáján alapul. Az előrejutás feltétele ugyanis az, hogy a széles gumihajókban, a raftokban ülők egyszerre evezzenek egy-egy oldalon.

A Fitz Roy által is használt 2-3 személyes gumikenukban a rafthoz képest sokkal több önállóságra, komolyabb atlétikus képességekre és ügyességre van szükség. A szárazföldi elméleti oktatás és egy rövid evezéstechnikai gyakorlat után túravezetői kísérettel bárki nekivághat az I-III.-as nehézségi fokú folyóknak. 

A vadvízi kajak a legérzékenyebb vadvízi hajó, használatát három-öt napos tanfolyamokon lehet elsajátítani. Csak azoknak ajánlott, akiknek nem okoz problémát, hogy egy-egy borulás után akár tizenöt másodpercet is a víz alatt kell tölteni.

A sport a kilencvenes évek elején hódította meg Magyarországot. Korábban is alakult néhány egyesület, de a külföldre utazás nehézségei miatt nem igazán volt lehetőség az európai vedvizek megismerésére.

Magyarországon kb. 5000 ember raftingol rendszeresen, amatőr szinten. Ebből mintegy 1000-en rendelkeznek saját felszereléssel. A rafting elég költséges sportnak számít, hiszen egy jobb minőségű neoprén ruha 180 ezer forintba, egy gumikenu pedig 250 ezer forintba kerül, és ehhez jönnek még a kiegészítők és a védőfelszerelések: az evezőlapát, a dobózsák, a karabinerek, a kötelek, stb.

A raftingoláshoz sokat kell utazni, mert Magyarországon sajnos csak a Sajó egy rövid szakasza alkalmas evezésre, és csakis kora tavasszal pár napra. A Salza mellett a legnépszerűbb vizek a szlovéniai Szocsa-folyó –Soca- , az ausztriai Isel és az Enns és a szlovákiai Bela. Az ukrajnai és az erdélyi folyók egy része hajózható ugyan, de az infarstruktúra elmaradottsága miatt inkább érdemes nyugatra vagy dél felé venni az irányt.

A balestek elkerülése éredekében sokféle védőfelszerelést használunk, és a felkészült túravezetők ismerik a folyók várható veszélyeit. Azonban indulás előtt érdemes ellenőrizni, hogy a túráztató egyesület tagja-e a Vadvízi Túráztatók Magyarországi Szövetségének, és milyen régóta foglalkozik vadvízi evezéssel az adott folyón.

Forrás: deluxe.hu

Rafting, vadvízi evezés során előfordulhat, hogy az evezés során vétett hibáinkért a folyó "megbűntet", felborulunk, s úszunk egy kicsit. Korábban már értekeztünk kétszer is a borulásról. Mit tegyünk boruláskor?
Vadvízen a borulás szinte bármikor bekövetkezhet. Oka általában helytelen súlypontelhelyezés, de bekövetkezhet akadálynál, örvényben, állóhullámban emberi hiba nélkül. A vízbe került ember azonnal feküdjön hanyatt úgy, hogy lábai a folyásirányba nyújtva legyenek, és próbálja meg az evezőt kézban tartani.


 

Ne pánikoljon: az általunk biztosított ruhák lehetővé teszik akár egy óra eltöltését is a jéghideg vízben. Az azokba került hideg víz perceken belül felmelegszik.  Mindenekelőtt gondoskodjunk utastársunkról, győződjünk meg épségéről. Ezt követően ússzunk a hajónkhoz, igyekezzünk azt visszafordítani, visszaszállni. Eközben a többi hajó utasai a borulást azonnal jelzik egymásnak, legfőképpen a túravezetőnek. Saját épségüket nem kockáztatva a borultak segítségére sietnek: segítenek a hajó visszafordításában, az utasok visszaszállásában, az esetleg elúszott evezők visszaszerzésében. A túravezető lehetőség szerint, bármilyen veszély esetén is segíteni fog a mentésben. Még egyszer felhívjuk a figyelmet a gyorsaságra: a következő akadály, zúgó közeledik. Minden vízben töltött másodperc növeli a baleset esélyét! A hajóba történt visszaszálláskor azonnal foglaljuk el helyünket a sorban. Amennyiben a túravezető a mentés miatt lemaradni kényszerül, az előre került hajó az első biztonságos helyen kössön ki, és így tegyen minden hajó. A túravezető egyszerre csak egy hajó mentésében tud tevékenykedni, legyünk öntevékenyek. A túravezető is kerülhet szorult helyzetbe, mentésére ugyanezen szabályok vonatkoznak.  

A raftingra vállalkozók legnagyobb félelme hogyan fognak tudni evezni. Sikreülni fog e? Mi lesz ha nem?
Segítünk egy kicsit elméletben elsajátítani a rafting technikáját és egyéb apró trükköket. Elöszőr nézzük a 2-3 személyes hajóban való evezést: Ezen hajókban térdelve helyezkedünk el, törzsünket az ülésdeszkákon támasztjuk. A térdek a hajó oldalát képező tömlőkhöz feszülnek. Helyzetünk a hajóban így stabil, a mozgástér nagy. A hajókat kenuként evezzük. Ennek értelmében megbeszélés szerint ki jobb, ki pedig bal oldalon evez.

Lehetőség szerint a tapasztaltabb, nehezebb, erősebb evező üljön hátul. A „kormányos” a hátul elhelyezkedő utas, könnyebben tudja a hajót irányítani, mint az elöl ülő. Utasításaival irányítja az elülső(k) munkáját. A hajót mindig mozgásban kell tartani, egyébként nem kormányozható. A hajó sebességét az elöl ülők biztosítják, a kormányos ezen kívül az irányváltoztatást végzi. A túravezetők indulás előtt megmutatják az evező helyes fogását, az irányváltoztatás legcélszerűbb mozdulatait, a leggyakoribb hibákat. Vízreszállás után a túravezető minden túratársnak jelzi hibáit, segít a javításban.A vízreszállás a túravezető által meghatározott helyen történik. A hajókat a vízből indítják az evezők úgy, hogy a kormányos a hajót rögzíti, míg minden utas beszállt. A hajók libasorban követik a túravezetőt, egymástól kb. 15 m távolságot tartva. A túravezető nyomvonalát mindig követni kell, kivéve a ha az más jelzést ad. Minden túratárs figyeli a folyót, előre gondolkodva tervezi az útját. A folyó kanyarjaiban igyekezni kell a hajót a kanyar nagy ívét képező partjától távol tartani, mert itt nagyobb az áramlás, és az alámosott part számtalan veszélyt rejt. Ennek érdekében a hajó orrát a parttól elfordítva kell erőteljesen evezni.

A partmenti fákat, ágakat, bokrokat semmilyen körülmények között nem szabad megfogni. Túra során mindvégig figyelni kell a túravezető előre megbeszélt jelzéseit. A vezető hajó nem előzhető meg, kikötésekor mindenkinek ki kell hogy kössön, kivéve ha a túravezető más utasítást ad. Zúgóban a hajót állandó sebességgel haladva, folyamatosan evezve a folyásiránnyal párhuzamosan kell tartani, a súlypontot mélyre helyezve. Akadálynak (kő, fa, bokor) ütközve a hajót az akadály felöli oldalon kell terhelni, az akadályra kell hajolni és igyekezni kell a hajót szorult helyzetéből kimozdítani.
Meg kell fontolni a hajóból való kiszállást. Gyorsan kell cselekedni, mert a többi hajó ezalatt távolodik. Figyelni kell a túravezető jelzéseit. Zúgó, akadály előtt a követési távolságot növelni kell. Ezt a túravezető lehetőség esetén jelezni fogja. Kikötés, a túra befejezése a vezető által meghatározott helyen történik. A hajókkal a partot megcélozva erőteljesen evezve közelítjük meg a kiszálló helyet. Partotéréskor az első evező a hajóból kiugrik, a hajót rögzíti. A parton lévők segítik a többi érkező kikötését, akadályt képző hajójukat a partról azonnal elviszik.
Dióhéjban ennyi a rafting. Az biztos, hogy tapasztalt túravezetővel és megfelelő felszereléssel mindenki nagy biztosnággal evezhet.

Magas vízállás = felejthetetlen élményteli rafting. Ezt biztosítja most a Salza.
Hetekkel ezelőtt már írtunk erről. A rekord mennyiségű hó biztosította magas víz állásról. Szerencsére igen drasztikus hóolvadás nem indult meg azóta sem, így a folyó folyamatos utánpótlást kap. Raftingolni pedig ilyen körülmények között a legjobb!
Olyannyira telített a talaj vízzel, hogy egy kisebb eső is igen megemeli a vízszintet. A grafikonon látható, hogy tegnapelőtt is volt egy kis emelkedés eső miatt.

Amire már annyira vártunk: az első vízreszállás, az első rafting. Május 1-én a Fitz Roy Extrémsport újra vízreszállt. Az időjárás kissé hűvös, a víz és a hangulat pedig magas. Nagyon jó vízállás fogadta az első raftingosokat, 210-230 cm körül volt a hétvégén a Salza vízállása, emiatt a felső szakaszokat eveztük.
Néhány kép ízelítőnek. Elsőként egy nagyhajó s csapat, igazi élmény volt ekkora vízen raft-tal evezni. A Wildalpen-i kempingnél a zúgó felejthetetlen volt. Az idei versenyekre új kapukat lógattak a folyószakasz felé, melyek erősebbek és vastagabbak, mint  akorábbiak. Kellet is hajolgatni előlük. Mindenki élvezte. :)




















A zúgó alsó részében jó nagyot merült a hajó, mind a hét emberrel.

 A jó erős húzásoknak köszönhetően probléma nélkül áthaladtunk a hengeren.

















A bátrabbak próbálkozhattak kétszemélyes hajókkal is, és nagyon ügyesen küzdötték le a hullámokat.





































2009 első vadvízi evezése mindenkinek nagy élmény volt. :)

Eljött a várva várt első rafting hétvégéje. A vízállás még kicsit magas, így valószínüleg a Salza felsőbb szakasza lesz evezhető. Hallomásból már tudjuk, hogy a rengeteg hóolvadás sok akadály "helyezett" el a folyóba. Óvatosan kell így elsőre.
Szerencsére az időjárás is kegyes lesz az idei első vadvízi evezésre, 18-20 fok körüli hőmérsékletet ígérnek csapadék nélkül. Szinte álom lesz így evezni...
Élménybeszámoló jövő hét elején!

Vannak akik már nem bírják a rafting, a vadvíz  mentes időszakot. Egy lelkes osztrák kajakos csapat már vízen töltötte az elmúlt hétvégét, méghozzá a Lassing folyón, ami a Salza folyóba torkollik bele Fachwerk-nél.
Idén tavasszal Wildalpen környékén is vad rohanásba kezdenek az olvadáskor klasszikusnak számító folyók. A Lassing minden évben lenyűgöző pillanatokat ígér, de idén a hó és fák különösen túldimenzionált előadása is megcsodálható. A lavinák több méter magas maradványai Alaszka-érzést keltenek. A felülről áthatolhatatlannak és evezhetetlennek látszó részek alulról nézve már igenis evezhetőnek tűnnek, de a sok fa elkerülhetetlenné teszi az előzetes bejárást. A mederben rengeteg hó és lavina döntötte fa vár még a Lassing általi elszállításra, de a lavinás szakaszok után ismét szabadabb a meder, így csodás, WW 3-4 erősségű vízen érkezhetünk meg a Salzára.

 
forrás: http://kajak.at & http://vimeo.com/4238754

A Salza folyó szerencsére igen biztos vízhozamú, még a száraz nyári hónapokban is biztosít elegendő vizet egy jó kis rafting túrához. A Salza völgyét igen hóbiztos területek veszik körbe: Hochschwab és Hochkar. Az innen elolvadó hó tavasszal adják a legnagyobb vízállást, mint ez idén is látható. A közel egy hónapja beindult olvadásnak köszönhetően igen magas (250 cm feletti) vízállás volt hetekkel ezelőtt a Salza-ban. A hirtelen megindult olvadás mostanra egyenletesebbé vált, így a vízszint is szépen lassan elkezdett visszaapadni.
Sok visszatérő vendég kérdezi, akik szeretnék más szituációban is kipróbálni a raftingot, vadvízi evezést, hogy mikor lesz nagy víz. Hát idén májusban biztos!
Az alábbi diagrammon látható a vízállás alakulása április 4-től, 250 cm felett nem szabad evezni, 2 méter felett pedig ki kell hagyni a kanyon részt. A hiányzó rész húsvét, akkor még a vízállást sem ellenőrzik. :)

Sokszor felmerülő kérdés, hogy mit tudunk csinálni rafting, evezés után. Számos programlehetőséggel tudunk ajánlani a kérdezőknek Az egyik legnépszerűbb, mely egyben a legnagyobb kihívás, kaland és élmény az erdei kötélpályánk.
Bázisunknál egy gyönyörű tisztás felett a környező fák összekötésével kialakított kötélpályán teheti próbára bárki másszóképességét, ügyességét. A földtől ~12-14 m magasan kiépített akadályokon kell átjutni, hogy a végén kb 60 m-es lecsúszással bizonyítsuk bátorságunkat. Mindezt a legnagyobb biztonságban, kétszeres biztosítással.
A kiindulási ponttól, ahova egy kötéllétrán mászhatunk fel, fellógatott pallókon jutunk el a kötélpálya középső részét alkotó "pókhálóig". Az ingó-lengő kötélen nagy kihívás megtartani magunkat.

















Azon átmászva jutunk el egy állomásra, ahol a képzett segítő átköt minket a leereszkedő pályára. Ez egy felejthetetlen érzés, amikor szinte szabadesésben csúszunk le, a végén pedig egy gumikötélzet állít meg bennünket.

Pontosabban már árasztja.
Intenzíven megindult a hóolvadás a Salza vízgyűjtő területén. Hochkaron egy hét alatt például egy métert csökkent a hóréteg, azért van még négy méter. Az olvadás meg is mutatkozik a Salza vízállásában, a mai napon 257 cm.

Igaz, ennél a vízállásnál nem szabad evezni, de reméljük május elejére csökkeni fog.
Tehát, aki raftingra vágyik, evezne egyet vadvízen nagy vízben, az ne tétlenkedjen. Május elején biztosan ritkaság számba menő vízállásra számíthatunk.
Grafikon forrása: www.kajak.at
 

Egy rafting túrán az ember sok fajta hajóval találkozhat. Vannak ugye az egy személyek kajakok, aztán két-három személyes kenuk, valamint a hat - tíz személyes nagyobb hajók.
Nálunk egy túrázó két fajta hajó típus közül választhat: a két - három személyes trek vagy a hat -  nyolc személyes nagy raft közül.
Akkor nézzük elsőnek a trekeket! Létezik két és három személyes változata is.  Ezen hajóban térdelve helyezkedünk el, törzsünket az ülésdeszkákon támasztjuk. A térdek a hajó oldalát képező tömlőkhöz feszülnek. Helyzetünk a hajóban így stabil, a mozgástér nagy. A hajókat kenuként evezzük. Ennek értelmében megbeszélés szerint ki jobb, ki pedig bal oldalon evez. A tapasztaltabb, nehezebb, erősebb evező ül hátul. A „kormányos” a hátul elhelyezkedő utas, könnyebben tudja a hajót irányítani, mint az elöl ülő. Utasításaival irányítja az elülső(k) munkáját. A hajót mindig mozgásban kell tartani, egyébként nem kormányozható. A hajó sebességét az elöl ülők biztosítják, a kormányos ezen kívül az irányváltoztatást végzi.

Aztán itt van a raft hajó, a hat - nyolc személyes hajó. Ezen hajók irányítását egy túravezető végzi. Az evezők a hajó oldalát képező tömlőn ülnek, lábukat az erre kialakított hevederek alá szorítva biztosítják stabilitásukat. A hajót kenuként evezik. Az egy-egy oldalon elhelyezkedők egy irányban eveznek: előre vagy hátra – a vezető utasításai szerint.

 

Akkor menjünk raftingolni! De elötte sokszor elhangzik a kérdés az első alkalmas résztvevőktől, milyen a folyó, nehéz - könnyű, hányas a víz?

Hát akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba!

A vadvízi folyókat WW I-VI skálán osztályozzák, vízhozamuk, esésük, szélességük, tagoltságuk, nehézségük szerint. Ezen hat osztályt megelőzően van még három kategória, de azok főként álló és normál folyóvizekre értendőek.
- WW I: Könnyű vadvíz, folyamatos hullámzás, jól belátható szakaszok, gyors folyás, limányok és örvények megtalálhatóak. Ezen osztályú folyóknál már kötelező a védőfelszerelések használata, úgymint: mentőmellény, sisak, mentőeszközök.
- WW II: Közepes erősségű vadvíz. Néha előfordulnak nem teljesen belátható szakaszok. Nagy hullámok, erősebb limányok és örvények. A jól belátható szakaszokon könnyen evezhető, kisebb akadályok előfordulhatnak. Gyakorlott, helyismerettel rendelkező vezető szükséges a biztonságos evezéshez.
- WW III: Nehéz vadvíz. Nehezebben belátható folyószakaszok, a megfelelő, biztonságos irány kiválasztása már nehézkes. Nagyobb, rendszertelen hullámok, kisebb esések, nehéz limányok és örvények jellemzik. Nagyobb sziklák, vízhengerek vannak. Gyakorlat szükséges az evezéshez.
- WW IV: Nagyon nehéz vadvíz. Komoly, alapos helyismeret szükséges. Nagyon nehezen belátható, feltérképezhető szakaszok, nagyobb esések és folyamatos akadályok jellemzik. Nehezen kezelhető limányok, hengerek és örvények vannak. Rendezetlen nagy hullámok, nagy sziklák, alámosások és éles kanyarok tarkítják a folyót.
- WW V: Iszonyú nehéz víz. Nagyon komoly helyismeret elengedhetetlen, mivel a rossz útvonal megválasztása veszélyes, akár végzetes is lehet. A partról, előre bejárva kell feltérképezni a folyót. Nagy vízhozam, szifonok, elzárt területek, veszélyes hengerek, nagy esések jellemzik. Ilyenek mutogatnak a tv-ben, itt mentik meg a hősök a világot. :)
- WW VI: Csak elméletileg evezhető. Életveszélyes.
Az osztályokat + és - jelzéssel szokták pontosítani. Egy adott folyó besorolása bármikor változhat hirtelen vízállás változástól. 

Egy rafting túrán sok minden megesik. Van az úgy, hogy néha-néha  a túravezető is borul egyet-kettőt. Sokszor adódik úgy, hogy bajbajutott túrázókat kell kimenekítenie a vízből, ilyenkor nagy odafigyelést igényelnek a manőverek, nehogy a mentőt is menteni kelljen.
A túrák folyamán néhol, érdekesebb helyeken, zúgóknál megállunk nézelődni, pihenni. Ilyenkor a túravezetők nem bírják ki, hogy ne játszadozzanak a vízen. S ekkor előfordulnak a hibás manőverek miatti borulások.
Itt is a hajó megindul a lyuk közepe felé, közben a túloldalról induló nagy hajó miatt kicsit megtorpan a túravezető, megakad egy kövön. Már ferdén, farral érkezik a lyukba, s folyamatosan helyesbítő manőverek ellenére is győz a víz.
 

Másik esetben egy lelkes túrázónak szeretné megmutatni a vezető, milyen jó dolog is a szörfözés a hullámokon. Sajnos egy felejthetetlen borulás lesz ismét belőle.
 

A rafting velejárója a borulás. A vadvízi túrákon résztvevők nagy része átéli ezen felejthetetlen élményt, ami szerintem hozzá is tartozik a teljeséghez. Lehet keresni az okokat, tényezőket, de az eredmény ugyanaz, egy kis úszás. :)
Tapasztaltabbakkal is meg-megesik, a folyó sokszor tud meglepetéseket okozni. Ilyen a természet, biztosan jókat derül magában, mint ahogy mi is egymáson.
Nézzünk egy konkrét esetet! Helyszín: Wildalpen, kemping.
A páros próbálkozik elindulni a bal parti limányból, de túl közel kerülnek a hengerhez, ami visszaszívja őket.

A henger megindítja a hajót a folyó közepe felé és az elejét elkezdi kifordítani. Az elöl ülő ember sajnos már nem evez, inkább kapaszkodik a hajókötélben, ami nagy hiba.

A hajó kifordult annyira, hogy a lezúduló víz le tudja nyomni a bal oldalát, erre még a csapat is balra dől, tetézve a bajt. Igaz a hátsó ember próbál támasztani a lapáttal.

S a következő pillanatban már víz alatt is mindenki. Egy csodálatos szinkronúszói mozdulatnak lehetünk szemtanúi. :)

A hajó visszabillen, mellényeknek hála a fiúk már a víz tetején úsznak. Profikhoz méltó módon egyikük sem engedte el az evezőt.

A túravezető gyorsan a segítségükre siet, a bajbajutottak megkapaszkodnak hajójában, így segítve őket partra. Hajójukat egy másik túravezető halássza ki a hullámok közül.

Este, vacsora után persze ez az apró kis malőr már-már hőskölteményként hangzik vissza, emlékezetessé téve a vadvízi hétvégét.

Február közepén állapítottuk meg, hogy a tavaszi hóolvadásból a Salza igen nagy mennyiségű vizet fog kapni. Azóta eltelt egy hónap alatt a hóréteg tovább hízott, Hochkaron ~5 méter, Hochschwabon pedig 9-10 méter körüli hó található. Wilalpenben jelenleg 100-120 centi hó van.
Szinte biztos, hogy május folyamán nem kell vízhiánnyal küzdenünk! :) Már lehet is jelentkezni: fitzroy@fitzroy.hu, részletes infórmációk pedig itt.
Komoly élményekkel távozhat az aki kihasználva a természet bőkezűségét a tavaszi első rafting túrák valamelyikén részt vesz!
Eddigi legnagyobb árvíz, melyet saját magunk is átélhettünk Wildalpenben, az 2006. június elején volt. A Salza akkor 370 cm körüli vízállással tetőzött. Arra a hétvégére érkező vendégeink megdöbbenve láthatták a tajtékzó folyót és szomorúan vették tudomásul, hogy a vadvízi túra elmarad.
A Wildalpeni kempingnél a Folyó "kisimult", nem látszódtak a hengerek, a zúgók:



A gyönyörű kis vízesés a A24 - A25 út találkozásánál is egy félelmetes zuhataggá változott.

Vadul zúdul a víz, a habok csak úgy fortyognak a sziklák felett, a méregzöld fák szinte összemosódnak körülötted. A szíved olyan hevesen ver, hogy már-már saját füleddel hallod és egyetlen cél lebeg csak előtted: túljutni a veszélyes szakaszokon! Ez az, ami miatt évről évre egyre többen választják a szabadidő aktív eltöltésére a vadvízi evezést. Akik már részt vettek rafting túrán egy dologban egyetértenek: egy sebes folyású, zúgókkal teli folyón az emberben úgy forrong az adrenalin, mint vulkánban a láva. Ez a sport gyors döntéseket és végrehajtást, rövid reakcióidőket igényel. Aki viszont átesik a vadvízi-keresztségen, borul, visszamászik és ismét borul, de végül megzabolázza a tajtékzó vizet, s a nap végén pilledten, töretlenül kászálódik ki a hajóból, örök szerelmese lesz a hegyi folyóknak. A forró zuhany után, száraz ruhában távozáskor pedig már a következő kalandot keresi.